Számos druszám közül ismerkedjünk meg a japanista Horváth Andrással, aki 56-ban, tíz évesen menekült ki családjával Kanadába, majd a University of British Columbián japán irodalmat tanult. Valahol belebotlottam a nevébe, és némi nyomozás után kiderült, hogy - a sok lehetséges náció közül ezzel a névvel - ő magyar. Egy könyve jelent meg (Japanese Beyond Words: How to Walk and Talk Like a Native Speaker), amely a nyelvtanuláson kívül az interkulturális kommunikációról szól. Saját bevallása szerint három nyelven kompetens: angolul, magyarul és japánul, és még elboldogul koreaiul, oroszul és spanyolul. A bácsi Japán-szakértő, többek között Japánban tanít, idézzük Vörös T. Károly leírását róla: “De az igazi élmény Andrew Horvat volt tegnap este, ő egy magyar zsidó ember, akinek dél-koreai a felesége, harminc éve él Japánban, különböző segélyprogramokat irányított a Távol-Keleten, most a tokiói Keizai Egyetemen tanít. Fantasztikus dolgokat mesélt, és úgy röhögött, mint az én német barátom, ültünk egy kocsmában, melyet a németek építettek a 30-as években, tök olyan, mint Prágában a Svejk kocsma, és sok kicsi japán nyugdíjas issza a sört és eszi a bockwurstot.” Horvat 35 éves karrierjéből 28 évet töltött Japánban, újságíróként dolgozott számos japán és kanadai újságnak, valamint a Washington Postnak, a londoni Timesnak, az International Herald Tribune-nek, és a Spiegelnek. A fent említett segélyprogramokat jórészt az Asia Foundation keretein belül szervezte, ahol az alapítvány tokiói képviselője volt. Érdemes belelapozni a könyvébe, ha valakit érdekel Japán, értelmes, mélyenszántó és érdekes dolgokat olvashat róla.
*A szó létezéséért felelősséget nem vállalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése