Hungarian Strudel

Van egy rétesbolt az Ohio állambeli Parma Heightsben, amelyet Lydia Rákosy visz. A Cleveland.com cikke hibátlanul írja le a magyar rétes-készítés csínját-bínját, Lydia magyarázataira alapozva. Képen láthatjuk a nyújtást, a végeredmény pedig minden kétséget kizáróan mutatja, hogy ezek akár itthon is készülhettek volna. A fura csak az, hogy strudelnek (igaz, hungarian strudelnek) hívják: ezzel az erővel lehetne a neve rétes is.
Aztán egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen különös világban élünk: tőlünk több ezer kilométerre talán üzleti alapon, talán hagyományőrzésből rétest készít, egy olyan ételt, amelynek hagyományos, házi készítése kihalófélben van (na tegye fel a kezét, ki nyújtott utoljára otthon rétest), míg Parma Heightsben, Ohióban egy néni, Lydia néni, Rákosy néni még mindig rendíthetetlenül nyújtja és nyújta a rétest a Hungarian Strudel Shopjában.
(Mellesleg ez egy picit segíthetne az országimázs-varázslóknak is: úgy tűnik, pl. az amerikaiak vevők a rétesre. A marhapörköltben nem vagyok olyan biztos.)

Luke Harangody

Egy 22 éves fiatalember, aki jelenleg a Cleveland Cavaliersben kosarazik az NBA-ben. A név volt gyanús: Nagykálló egyik településrészét hívják Harangodnak. Egy bizonyos Frank Harangody az Indiana állambeli Whiting polgármestere volt, ő explicite magyar származásúnak vallotta magát. Luke magyarságáról nem sokat tudni. A mellékelt kép alapján inkább tűnik tősgyökeres amerikainak, a jellegzetes magyar vonások elhalványulni látszanak. A Notre Dame egyetem kosárlabdacsapatában játszott, az idei az első évada  a profi ligában. Jelenleg még inkább ígéret, mint sztár, de hát innentől megkülönböztetett figyelemmel követjük a sorsát. (Amikor utánaolvastam Luke-nak, őszintén meglepődtem, hogy Magyaroszágról hány portál, blog, lap követi az NBA-t. Szóval ezzel a kis írással sokak számára nyilván felfedeztem a spanyolviaszt...)

Kárász Ilonka

Érdekes rákeresni a guglival: összesen három magyar site említi a nevét: az artportal beszámol 2004-es retrospektív kiállításáról, egy jéghokis blog megemlékezik hokis tárgyú New Yorker címlapjáról, illetve a Széchenyi Könyvtár archívumában található amerikás lapokban bukkan fel a neve. Jellemző, hogy az artportal “elfeledett magyar származású, Amerikában élt tervezőművészként” beszél róla. De csakugyan elfelejtettük? Nekem inkább úgy tűnik, hogy nem is tudtunk róla. Szóval, ki volt ő?
17 évesen került Amerikába 1913-ban. Grafikusként, tervezőként dolgozott, hat évtizedes karrierje során foglalkozott bútorokkal, textillel, kerámiával, ezüsttel, a leghíresebbek a The New Yorker címlap-tervei. A modern design egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Életműve olyan szerteágazó, hogy időnként még elkötelezett gyűjtői is meglepődtek, mi mindennel foglalkozott. 1981-ben halt meg. Pár mű tőle itt is megnézhető. Munkásságát Ashley Callahan monográfiája dolgozta fel.
(Az apropó: a New York Times mai számában van egy kis sztori róla, hogyan bosszantotta fel a családját azzal, hogy a Gurdjieff Alapítványnak adományozta minden vagyonát. A sztori a Sotheby’s katalógusában olvasható.)

Michelle Pardes

Egy zsidó néni Bronxból, édesapja magyar születésű holokauszt-túlélő. Michelle-nél rákot diagnosztizáltak, lánya esküvője előtt hat héttel. Amikor meghallotta a hírt, arra gondolt, még néhány dolgot el kell intézie. például esküvői ruhát kell vennie, "ami nem kisebb kihívás, mint leküzdeni a rákot". Elsősorban azon jártak a gondolatai, hogy "ne hulljon ki a haja az esküvőig". Hosszú kezelés vette kezdetét, de csak nem lett jobban. Egy idő után megunta, hogy férje óránként azt kérdezgeti tőle, hogy "rendben van-e",  és szólt neki, hogy legközelebb kérdezzen már valami mást. És csakugyan: "Még lélegzel?" - kérdezte tőle férje a következő alkalommal. Csontvelő-átültetést kapott és részt vett egy kísérleti kezelésben, amely végül meggyógyította. Könyvet írt a tapasztalatairól (a címe: "Még lélegzel: A ráktól az életig), és túlélés-coach lett belőle. Amúgy (persze) itt van a facebookon.

Oscar-díj, elmélyült kutatás

Eddig végignéztem az összes legjobb film-jelölést (hm, mikre van ideje egyeseknek), de csak egy gyanús alakot találtam: Paul Tamasy, A harcos című, mostanában bemutatandó film íróját (a képen a fiatalabbik). Életrajza nem említi a kétségtelenül létező magyar gyökereket, viszont elárulja, hogy eddig a Szájkosaras kosaras filmekkel írta be magát a magyar filmművészet aranykönyvébe, a filmnek összesen 8 folytatása lett és mintegy 450 millió dollárt termelt a Disneynek. Ehhez képest A harcos komoly film, bár meglepődnék, ha megkapná az Oscart. Rengeteg terve van különféle fázisban, romantikus komédia, Dennis Lehane-krimi rendezése, Mark Hamill (igen, ő az, Luke) képregényének filmes feldolgozása, Gulág című saját képregénye. Egyelőre a Népszabadság még nem csinált vele interjút "Paul, Ön magyar" címmel (ami késik, az nem múlik, nyilván).

Koréh Endre

Először a neve tűnt fel, a Josef Krips-féle Szöktetés a szerájból lemezen énekli Ozmint, ráadásul eléggé furcsán-gyönyörűen. Ki lehet ez a basszista, hogyhogy nem hallottam róla? Aztán egy kis utánaolvasással kiderült, hogy Székely Mihály kaliberű énekes volt, ám két dolgot elrontott a) hamar külföldre ment b) fiatalon (54 évesen) meghalt. Furtwängler Figaro házassága felvételén Bartolót énekli, és vele készült az első Kékszakállú is 1955-ben.
De azóta itt van a youtube, és bizony nótái terjednek, a wikipédián is van róla cikkecske (amit egy bizonyos bandiko után még vagy huszan szerkesztgettek). Már majdnem elfelejtettük: így viszont mégsem fogjuk.

Edmund de Unger

A Nwe York Times vasárnapi számának gyászrovatában olvastam Edmund de Ungerről (de olvashattam volna a Telegraphban, a Népszabiban is, könyv is jelent meg magyarul gyűjteményéről), aki Unger Ödön Róbert Antal néven született Budapesten, 1918-ban. Az iszlám művészet egyik legismertebb és elismertebb gyűjtője volt. Állítólag azért ébredt fel érdeklődése a régi szőnyegek iránt, mert apja rászólt, hogy ne lépjen rá egy értékes régi erdélyi szőnyegre (így valóban mindnyájan a zsebünkben hordjuk a marsallbotot, hiszen kire ne szólt volna rá valamely szüleje, hogy ne nyúljon egy drága/törékeny/értékes tárgyhoz). Az egyik első nagy zsákmánya (igen, ez a ragadozó/zsákmány/vadászat metaforika áthatja NYT gyászjelentésének nyelvezetét)  egy régi török szőnyeg volt, amit egy erdélyi templomban fedezett fel egy cserkészcsapat tagjaként. A pap kötszernek használta az ósdi rongyot, ő viszont felajánlotta, hogy vesz a szőnyeg helyett egy újat. Így tett szert egy 16. századi török szőnyegre, amely több évtizeddel később is gyűjteményének értékes darabja maradt, értékét ötvenezer dollárra becsülik. Vagy egy másik alkalommal egy párizsi antikváriumban- ahova eső elől menekült be -  fedezett fel egy 14. századi perzsa kéziratot. Néhány más antikvár közé csúsztatva, feltűnésmentesen megvette. (Amúgy ez minden antikváriumfüggő végső vágyálma: találni egy kincset, amit az antikvárius alulárazott. Sajnos a legtöbb antikvárius gyorsan beletanul a szakmába.)
Edmund közgazdaságtan tanult Budapesten és Oxfordban. Az ostrom alatt zsidókat bújtatott (egyiket később feleségül vette). A felszabadulást követően felújította és üzemeltette az Astoria szállót, aztán emigrálásra kényszerült.  Angliában lakájként dolgozott, jogi szakvizsgát tett és diplomáciai szolgálatot vállalt Ghánában. Visszatérése után ingatlanfejlesztéssel foglalkozott, valamint gyűjtőszenvedélyének élt. Hatalmas gyűjteményét a berlini Iszlám Művészet Múzeumának adta egy hosszútávú kölcsönszerződés keretében. (Hm. Miért nem Budapestnek? Lehet, hogy nem bántunk vele igazán rendesen? Vagy már megint a kommunisták: erről van egy kissé vonalas cikk az egykori Nagyításban.)

Oscar-díj

Most, hogy közeleg az Oscar-díj, arra gondoltam, tesztelem egy kicsit elhamarkodott és felületes előfeltevésem, tényleg ott van-e a magyar minden vállalkozásban, vagy ahogy az Index írta: George Cukor óta mindenki tudja, hogy Hollywoodban nyüzsögnek a magyarok.  Egyelőre nem találtam meg, nagyon rejtőzködik. Oké, Darren Aronofsky jegyese (vagy ex-jegyese) Rachel Weisz magyar származású, így talán a Fekete hattyú mögött megtaláljuk a siker igazi magyar okát. De segíthettek is: melyik Oscar-díjra jelölt alkotásban dolgoznak azok a magyarok, akik nélkül nincs Hollywood?

Béla nem magyar

Most nyert sokadszor (egy újszülöttnek minden vicc új)  Grammy-díjat Béla Fleck, aki nyilvánvalóan magyar, pedig nem az. Szülei kissé erős varázslatokat vetettek be a fiú későbbi sikeres zenei karrierjének érdekében, és Bartóktól Bélát, Janácektől Leost és Weberntől Anton nevet adták neki. Simonyi András (szintén zenész) ex-nagykövet annak idején tiszteletbeli magyarrá ütötte, amit a néven kívül az is indokol, hogy egy ősi magyar hangszeren, a bendzsón játszik, és egy ősi magyar műfajban, a dzsesszben. Mondjuk nem értem, Victor Wooten miért nem lett tiszteletbeli magyar? (Futuremanról nem is beszélve.)

Andrew St. George

Menjünk akkor tovább, a sikeres forgatókönyvíróvá lett fiú, Tom Szentgyorgyinél elkezdett szálon. Mert tényleg, az az apuka, akinek a neve pont nem hangzik magyarnak, ő aztán tényleg fura fazon lehetett. Ahogy az egyik írás megfogalmazta: annyiszor mondta, hogy nem CIA-ügynök, hogy ezért aztán mindenki tudta, hogy az. Valamit nagyon kavart Kubában, fotózott, cikkeket írt. Ez az írás nem is sejti, hogy magyar emberről beszél. Interjúja Castroval itt olvasható.  Hatalmas fotógyüjteményét a Yale egyetem dolgozta fel. A Life magazinnak írt cikke itt olvasható.

Tom, Ön magyar!

Ez volt a Népszabi tavalyi cikkének címe, amely egy rövid portrét közölt Tom Szentgyorgyi-ről. Két mostanában futó sorozat producere, írója: Hazudj, ha tudsz (Lie to me) és A mentalista. Mindig feltűnt a stáblistán, hogy igen, újabb bizonyíték az elméletemre, hogy minden jóban benne van egy magyar. Más kérdés, hogy  Csákvári minket is megszégyenítő naivitással magyarozza le Tomot, aki persze már nem beszél magyarul. Apja is más néven lett ismert, az ő története sem érdektelen (sőt, mintha Csákvárit az jobban érdekelné).

Ted Ligety

Egyfelől tök nyilvánvaló, hogy ő is magyar. Ráadásul síel, igazi ősi magyar sport, bár lokálmagyaroknak annyira nem megy, Farkas Norbert 70. lett. Másfelől lassan felvetődik a kérdés, hogy ki a magyar? Barátunkkal kapcsolatban annyit lehetett kideríteni, hogy magyar származású (mondjuk nincs leírva, de alul, a kategóriák között szerepel a magyar származású amerikai sportolók), de a legjobban ez tetszett az answers.com-ról: vajon Ted Ligety magyar-e? (Lehet, hogy questions.com-nak kellene az oldalt nevezni.)
Ezért aztán, nehogy ingoványos területre tévedjünk, az számít magyarnak, aki szerintem az.

Ervin Nyíregyházi

Nem nagy kunszt kitalálni, hogy magyar volt. Viszont a neten magyarul alig van róla említés. Ez is egy furcsa történet: Kevin Bazzana könyvet írt róla. A hetvenes évek elején újrafelfedezték, onnan néhány felvétele ránk maradt. Egyik rokona weboldalt üzemeltet az emlékére, a róla szóló cikkeket, a róla szóló könyvről szóló kritikákat és emlékeket gyűjti egybe. Révész Géza tanulmányt írt róla gyerekkorában.

A Superman nője magyar

A New York Times gyászjelentései között olvastam, hogy Superman nőjének, Lois Lane-nek a modellje egy magyar lány volt, Kovács Jolán. Aranyos sztori, benne van a teljes XX. század.