2011. február 21., hétfő

Edmund de Unger

A Nwe York Times vasárnapi számának gyászrovatában olvastam Edmund de Ungerről (de olvashattam volna a Telegraphban, a Népszabiban is, könyv is jelent meg magyarul gyűjteményéről), aki Unger Ödön Róbert Antal néven született Budapesten, 1918-ban. Az iszlám művészet egyik legismertebb és elismertebb gyűjtője volt. Állítólag azért ébredt fel érdeklődése a régi szőnyegek iránt, mert apja rászólt, hogy ne lépjen rá egy értékes régi erdélyi szőnyegre (így valóban mindnyájan a zsebünkben hordjuk a marsallbotot, hiszen kire ne szólt volna rá valamely szüleje, hogy ne nyúljon egy drága/törékeny/értékes tárgyhoz). Az egyik első nagy zsákmánya (igen, ez a ragadozó/zsákmány/vadászat metaforika áthatja NYT gyászjelentésének nyelvezetét)  egy régi török szőnyeg volt, amit egy erdélyi templomban fedezett fel egy cserkészcsapat tagjaként. A pap kötszernek használta az ósdi rongyot, ő viszont felajánlotta, hogy vesz a szőnyeg helyett egy újat. Így tett szert egy 16. századi török szőnyegre, amely több évtizeddel később is gyűjteményének értékes darabja maradt, értékét ötvenezer dollárra becsülik. Vagy egy másik alkalommal egy párizsi antikváriumban- ahova eső elől menekült be -  fedezett fel egy 14. századi perzsa kéziratot. Néhány más antikvár közé csúsztatva, feltűnésmentesen megvette. (Amúgy ez minden antikváriumfüggő végső vágyálma: találni egy kincset, amit az antikvárius alulárazott. Sajnos a legtöbb antikvárius gyorsan beletanul a szakmába.)
Edmund közgazdaságtan tanult Budapesten és Oxfordban. Az ostrom alatt zsidókat bújtatott (egyiket később feleségül vette). A felszabadulást követően felújította és üzemeltette az Astoria szállót, aztán emigrálásra kényszerült.  Angliában lakájként dolgozott, jogi szakvizsgát tett és diplomáciai szolgálatot vállalt Ghánában. Visszatérése után ingatlanfejlesztéssel foglalkozott, valamint gyűjtőszenvedélyének élt. Hatalmas gyűjteményét a berlini Iszlám Művészet Múzeumának adta egy hosszútávú kölcsönszerződés keretében. (Hm. Miért nem Budapestnek? Lehet, hogy nem bántunk vele igazán rendesen? Vagy már megint a kommunisták: erről van egy kissé vonalas cikk az egykori Nagyításban.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése